Az  Elméleti Fizikai Tanszék a Fizikai Intézet legrégebbi tanszéke, első tanszékvezetője Eötvös Loránd volt, és ma is büszkén valljuk magunkat Eötvös szellemi örököseinek. A tanszék oktatási és kutatási profiljának alapjai Ortvay Rudolf (1928-1945) és Novobátzky Károly (1945-1967) tanszékvezetése alatt alakultak ki.  Oktatási tevékenységünkben az általános elméleti tárgyak, az elméleti fizikához szükséges matematikai háttér oktatása valamint az emelt szintű kvantumtérelmélet és részecskefizika ill. statisztikus fizika tárgyak játsszák a fő szerepet, amit jól egészit ki széles speciális előadás kinálatunk. Kutatásaink a klasszikus és kvantumtérelmélet, a statisztikus és részecskefizika, káosz, illetve a környezeti áramlások kérdéseivel foglalkoznak, az egyes szakterületek részletes kutatási tematikája a különböző kutatócsoportok honlapján található meg. Tanszékünk egyedi berendezése a 350 PC összekapcsolásával létrehozott Poor Man's Supercomputer, mellyet a nagy skálájú QCD szimulácók elvégzésére használunk.

Tanszékünk egyedi vonása, hogy 1960 óta szoros szimbiózisban él az  MTA-ELTE Elméleti Fizikai Kutatócsoportjával. Ez az együttélés közösen végzett kutatásokban nyilvánul meg, valamint abban, hogy a Kutatócsoport munkatársai rendszesen részt vesznek a tanszék oktatómunkájában. Ugyancsak egyedi vonás, hogy részt veszünk a Fizikai Intézet hidrodinamikai és környezeti áramlásokat vizsgáló Kármán Laboratóriumának működtetésében annak ellenére, hogy elméleti tanszék vagyunk.

Fotó: Werner Heisenberg „világegyenlete”, melyet 1964-es látogatása során írt a Tanszék egyik táblájára.