Cserti József (Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék)

A mágikus Eötvös-tényező – avagy hogyan mérte meg Eötvös Loránd a gravitációs állandót ingájával és ólomtégláival?

Az előadás kivonata: Gravitációs kutatásainak eredményeit összefoglaló 1896-os akadémiai előadásában és az azt közlő cikkben Eötvös Loránd más kísérletek mellett azt is leírta, hogyan határozta meg a gravitációs állandót két nagy tömegű test között elhelyezett torziós inga lengési idejének mérése alapján.
A cikkben közölt képletben szerepel egy furcsa szorzótényező (13,427), melynek levezetését sem Eötvös, sem a későbbi irodalom nem közli. A leírásból az sem derül ki, hogy a korábban használt gömbök helyett ez esetben miért a sokkal bonyolultabban kiszámolható gravitációs terű téglatest alakú ólomtömbökkel dolgozott.
Dávid Gyula kollégámmal e kérdéseknek jártunk utána, rekonstruálva a kísérlet tervezésekor követett gondolatmenetet. Úgy véljük, Eötvös legalább annyi kutatási időt fordított alapos elméleti számításokra és tervezett mérési apparátusa előzetes optimalizálására, mint a berendezés megépítésére és a tényleges mérésekre. A vizsgált eset cseppben a tengerként mutatja meg, hogy a 175 éve született Eötvös Loránd, az egyik legnagyobb magyar fizikus más kísérleteinél is ez valószínűleg a befektetett elméleti munka tette lehetővé a gyakran hihetetlennek tűnő mérési pontosság elérését.

• Az előadás az ELTE és az MTA közös rendezvénye, ezért kivételesen az előadás nyelve magyar.
• Szokásostól eltérő a helyszín is: Eötvös-terem (0.82-0.83)!