Tichy Géza emlékére
Fájó szívvel adjuk hírül, hogy 2021. február 2-án szeretett barátunk, Tichy Géza rövid súlyos betegségben, de mégis váratlanul elhunyt.
Nehéz ilyenkor szavakat találni. Most csak néhány személyes gondolatot szeretnénk megosztani vele kapcsolatban.
Tichy Géza évfolyamtársunk volt, egy igaz barát. Empatikus, segítésre, megértésre kész, nagyvonalú, melegszívű ember volt. A fizikus évfolyamon éles eszével, gyors észjárásával, mindenkihez kedves modorával, hangos kacajával tűnt ki. Minden csoportos aktivitáshoz (kirándulás, síelés, evezés), csatlakozott, jó humorú, vidám ember volt, a társaság központja és mégis szívből szerény. Haláláig megmaradt igaz jó barátnak. Örülünk, hogy ismerhettük, fájó hiányát sokáig fogjuk érezni.
(Fidy Judit, Menyhárd Miklós)
Valamikor ötven évvel ezelőtt Géza befejezett a táblánál egy levezetést, felénk lépett, égnek emelte mindkét kezét, és lelkesen, átszellemült arccal felkiáltott: Ugye látjátok, hogy ez milyen szép!
És mi láttuk, hogy szép. Ahogy ő mondta, ahogy átérezte, ahogy mindenkinek át akarta adni azt az élményt, azt a szinte gyermeki örömöt, ami eltöltötte egy-egy jól sikerült ötlet, levezetés, magyarázat után, azt a lelkesedést, ami a fizika, a világ megértése iránt áthatotta. Akkor egy pillanatra az ő szemével láttunk mi is.
Néha, jobb pillanatainkban ma is így látunk. Mától már Géza nélkül, de az ő szemével, az ő örömével, az ő lelkesedésével.
(Dávid Gyula)
Emlékszem hallgató voltam, amikor vizsgázni mentünk Gézához. Kijött a szobából egy "szakadt" pulóverben és megkérdezte "vizsgázni jöttetek?". Mondtuk igen, mire Ő, rendben egy pillanat és felveszem az öltönyömet. A stílus maga az ember.
Lenyűgöző volt Gézában, hogy ahányszor csak valami problémával fordultam hozzá, hogy ez hogyan is van, vagy azonnal tudta a választ, vagy számolt egy kicsit a táblánál és azután mondta meg. Közben látszott rajta, hogy ez az egész számára olyan, mint egy játék, amit Ő nagy élvezettel játszik. Azt hiszem ez csak a legkiválóbbak privilégiuma.
(Groma István)
Az egyetemi tanulmányaimat befejezve Géza meghívására kerültem az egykori Szilárdtestfizikai Tanszékre 1982-ben. Azóta folyamatosan követte pályafutásomat, és úgy éreztem mintha a második apám lett volna. Talán Ő is úgy érezte, hogy én pedig a fia lennék. Soha nem felejtem el az örökös derűjét, kedvességét, a hallgatók iránti lelkesedését. Tőle nem csak fizikát, hanem emberséget is tanultam. Ezt nagyon köszönöm neki. Hiányozni fognak nekem azok a beszélgetések, amikor fizikával kapcsolatos kérdéseimre sziporkázó válaszokat adott.
(Cserti József)
Az egyetemi évek alatt három tárgyat hallgattam Gézánál, közelebbről pedig az Eötvös-verseny bizottságában ismerhettem meg őt. Minden percét élveztem az együtt töltött időnek, nem volt olyan alkalom, amikor ne tanultam volna tőle valami újat. Legutóbb októberben a termodinamikai potenciálok Legendre-transzformációját magyarázta el a kérésemre, csak úgy futólag, egy papírfecnire rögtönözve, kristálytisztán, érthetően. Úgy, hogy azt elfelejteni soha nem fogom.
Géza rendkívül fontosnak tartotta a fizika népszerűsítését a legfiatalabb generáció tagjai között: diákolimpiai csapatvezetőként, versenyszervezőként, feladatkitűzőként, valamint a KöMaL kuratóriumának tagjaként végzett tevékenysége felbecsülhetetlen.
(Vigh Máté)
Csak jó emlékeim vannak Tichy Gézával kapcsolatban. Az egyik legkedvesebb talán az, amikor néhány éve valamelyik egyetemi folyosón ebédelve hirtelen odalépett hozzám, jó étvágyat kívánt, megkérdezte, hogy vagyok; majd néhány perccel később már a kvantummechanika mélyén rejlő matematikai struktúrákról mesélt nekem.
Számomra minden előadását ugyanez a hangulat hatotta át: egyértelmű volt, hogy lehengerlő és szerteágazó tudás birtokában van, azt mégis olyan természetességgel és főként végtelen alázattal tudta átadni nekünk, amire kevesen képesek.
Kivételes fizikus és kivételes ember volt, bőven lenne még mit tanulnom tőle.
(Németh Róbert)